ღ Promise ღ
Előszó
Boldog voltam. Mérhetetlenül boldog, s ez a boldogság romba dőlt egyetlen pillanat alatt. Mikor találkoztam Edwarddal, nem sejtettem semmit, csak azzal voltam tisztában, hogy valami nincs rendben vele. Majd egyszer csak eltűnt, és nem jött iskolába. Mikor újra feltűnt, szóba elegyedett velem, és udvarias volt. Nem értettem furcsa viselkedését, de érzékelhetően távol akarta tartani magát tőlem. Hogy miért? Akkor még nem tudtam. De féltve őrzött titka nem volt sokáig titok. Fény derült mivoltára, miszerint egy vámpír. Én mégis beleszerettem, és nem érdekelt mi ő. Szerettük egymást, és ez volt a fontos. Csak ez számított. Persze miért is lehetne ilyen egyszerű az élet? Először jött James, Victoria és Laurent, a három nomád vámpír. Élénk vörös tekintetük láttán borzongás futott végig gerincem mentén. Megúszhattuk volna, ha a szél nem támad fel, és fújja a nyomkövető felé az illatom. És akkor jött az őrült, halálos hajsza, de azt is túléltük és miután kikerültem a kórházból és a járógipszem is lekerült, túljutottunk rajta. Csak két aprócska félhold alakú jéghideg heg emlékeztetett az incidensre. Mikor Edward elvitt a bálra, megfogadtam magamnak, hogy nem tágítok, és olyanná fogok válni, mint ő. Szeretett engem, és vele akartam leélni az életem - sőt még utána is vele akartam lenni. Egy örökkévalóság várt ránk. De az élet nem ilyen egyszerű... A Volturi nem ad második esélyt...
